„Merj váltani!” – Az SPD/patentpedál előnyei

spd patentpedál előnyei

Patentpedál vagy taposópedál? Mi, kerékpárosok minduntalan belefutunk ebbe a kérdésbe. Különböző fórumokon olvashatunk pro és kontra érveket mindkét típussal kapcsolatban, de valahogy végül mindig a saját tapasztalatunkra hagyatkozunk a többiek elfogultságával szemben. Egy azonban biztos: aki egyszer patentpedálra váltott, az soha többé nem akarja majd vissza a taposópedált. 🙂

Alapvető emberi tulajdonságunk közé tartozik, hogy néha félünk az ismeretlentől és nem igazán merünk nyitni az új dolgok felé, mivel azok kívül esnek a tapasztalatainkon, mi több, egyenesen fenyegetve érezzük magunkat tőlük. Ha valamit kipróbálunk és az elsőre nem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, hajlamosak vagyunk szinte azonnal azt mondani rá: „Ez egy rakás hulladék, ez nekem nem vált be”. Legyen szó bármiről, úgy alkotunk véleményt róla – s ezáltal örökre megbélyegezzük, a továbbiakban cseppet sem engedve a hadállásunkból -, hogy magunk sem vagyunk biztosak benne, vajon hosszútávon tényleg ez lenne-e a végső, helyes megállapítás. Ugyanez igaz a patentpedálokra is. 

Mielőtt azonban belemerülnénk a témába, nem árt gyorsan végigvennünk, milyen pedáltípusok is léteznek, amik közül kedvünkre válogathatunk. A kínálat bőséges, akár csak a különböző felhasználási módok.

I. Platform vagy taposó pedál

Platform vagy taposópedál: Napjaink legelterjedtebb, legközkedveltebb pedálfajtája. Mindennapos és túra használatra egyaránt alkalmasak. Taposófelületüket tekintve készülhetnek műanyagból vagy fémből, illetve lehetnek sima (városi) vagy érdes (mtb) felületűek, esetleg szegecselt kialakításúak. Előnyük, hogy bármilyen cipővel használhatók és biztonságosan meg lehet velük állni, hátrányuk, hogy esős időben csúszóssá válnak, mivel nem tartják fixen a talpat.

II. Klipsz-szíjas pedál

Klipsz-szíjas pedál: Kezdetben még hasznosnak bizonyultak, mára azonban az egyik legelavultabb pedálfajtáknak számítanak a piacon. A láb előre-és oldalra csúszását ugyan megakadályozzák, viszont roppant körülményes velük az elindulás,  szinte akrobatikus mozdulatokat igényel a használóiktól. Egy régi rendszer tiszavirág életű kiegészítője.

III. Patentpedálok

A patentpedálokon belül három, ún. SPD-pedáltípus elterjedt: 1. Terep (mtb) 2. Országúti 3. Vegyes (félautomata)

1. Mtb (SPD) pedál

Az SPD jelentése: Shimano Pedálozási Dinamika. Ez egy egymáshoz kapcsolódó cipő-pedál rendszert jelent, mely a pedálkötés és cipőtalp merevsége miatt hatékonyabb és kényelmesebb pedálozást tesz lehetővé. A SHIMANO eredetileg a MTB kerékpározás igényeihez fejlesztette ki az SPD-rendszert. A hagyományos szíj-klipszes rögzítést  felváltó, a stoplit a cipőtalpba rejtő pedálkötés rendszerrel a SHIMANO forradalmasította a terepkerékpározás  hatékonyságát és biztonságát a jobb irányíthatósággal és erőátvitellel. A jelenlegi cipők és pedálok többféle felhasználáshoz igazodnak. A hagyományos SPD rendszert terep-, és túracipőkön alkalmazzák. (forrás: allez.hu

Az átfogó hajtáshatékonyság, teljesítmény és a kényelem érdekében a megfelelő spd pedál, klipsz (ami általában minden spd pedálhoz jár, természetesen párban) és a velük kompatibilis spd-cipő elengedhetetlen egy vásárlás során. Ezáltal valami olyan élményt kapunk, amiben azelőtt még sohasem volt részünk. A mtb pedálokhoz és klipszekhez értelemszerűen mindig, minden körülmények között mtb spd-cipőt válasszunk! A méretválasztás talán itt még sokkal fontosabb is, mint egy hagyományos, hétköznapi cipőnél. Fontos, hogy tökéletesen passzoljon a lábunkra, mert később sok gondot tudnak okozni használat közben, ha túl kicsik (elszorítják a lábujjainkat, kiszakítják a zoknit) vagy éppenséggel túl nagyok (a tépőzáras, csatos, vagy szorítórendszeres rögzítés ellenére állandóan előrecsúszik bennük a lábunk, szabad helyet hagyva a sarkainknak, ami kilépéssel veszélyeztetés bukást eredményezhet). A mountainbikeozásra szánt pedálok fő ismérve a karcsú test, melyek rendkívüli sártűrő képességgel rendelkeznek. Erős csapágyazás és a nagy igénybevételhez szánt anyagok jellemzik.

2. Országúti (SPD-SL) pedál

Az SPD-SL rendszer országúti kerékpározásra lett kifejlesztve. Az új SPD-SL rendszert kifejezetten a versenyzők tapasztalata és igényei szerint tervezték. Az SPD-SL  nagyméretű, alacsony dokkoló felületet használ, mely javítja a cipő stabilitását, növeli a hajtás hatékonyságát. A sima talpú SPD-SL országúti cipők gyaloglásra nem alkalmasak! (forrás: allez.hu) Vannak amatőr és profi versenyzők, akik a nagyobb terhelhetőség érdekében az országúti kerékpárjaikon a mai napig mtb spd-pedált használnak. Ezt embere válogatja, döntse el mindenki maga, melyiket részesíti előnyben. Minden esetre az országúti és a mtb patentpedált használók körében is nagyban folyik a „rivalizálás”, noha a bikemag.hu csapata egy korábbi cikkében már megpróbálta elég alaposan és részletesen kivesézni a témát, és egyszer s mindenkorra fényt deríteni mindkét pedálrendszer előnyeire és hátrányaira, ettől függetlenül még mindig akadnak olyanok, akik továbbra is elfogultan vélekednek egyikkel vagy másikkal kapcsolatban. Tény, hogy megférnek egymás mellett, viszont azt sosem fogjuk megtudni, melyik is valójában a jobb? „Az igazság odaát van.”

Ám legyen szó SPD vagy SPD-SL pedálról, maga a patentpedál, mint technikai találmány, egy briliáns megoldás, mely anno a síléc kötéseknek köszönhetően az évek során szép lassan megjelent a kerékpársportban is, s megoldást nyújtott számos problémára, amiért őszintén hálásak lehetünk.

3. Vegyes (félautomata) pedál

A vegyes szó ebben az esetben annyit jelent, hogy a pedál egyik oldala patentes megoldású, a másik pedig hagyományos taposó kialakítású. Ez rendkívül praktikus megoldás olyan bringásoknak, akik nem pusztán egy speciális módon használják a kerékpárjukat, hanem mindennapi közlekedési eszközükként is szolgál. Kedvenc edzőcipőnkkel vagy bármilyen más lábbelivel is kényelmesen használható, úgy mint a hagyományos pedálok. Ha pedig pusztán kerékpározni támad kedvünk, akkor csak belebújunk a bringás cipőbe és máris száguldhatunk.

PRO ÉS KONTRA ÉRVEK

A patentpedáloknak – talán nem túlzok, ha azt mondom – kizárólag csupán előnyük van. Minden hátrány, amit velük kapcsolatban tapasztalunk, az pusztán a saját emberi hibánkon múlik. De azért mégis csak vegyük át, melyek ezek a pro-kontra érvek. Mint már említettem, a patentpedálok nagy előnye a taposópedálokkal szemben, hogy rendkívüli hajtáshatékonyságot és stabilitást tesznek lehetővé. Nem csak a lábunkra vonatkozóan, hanem a kerékpár irányítására is hatással vannak. Tekerés közben nem csak a megszokott lefelé nyomással tudunk erőt kifejteni és haladásra bírni a bringát, hanem a másik lábunk felfelé húzásával is. Több izmot megmozgatva könnyebben tekerhetünk, mintha hagyományos taposópedált alkalmaznánk. Úgy is mondhatnám: ugyanannyi erő befektetésével gyorsabbak lehetünk, illetve messzebb juthatunk. Az SPD pedálokon lévő csavarokkal lazíthatunk, vagy feszíthetünk a rugófeszességen, ezáltal könnyebben vagy nehezebben fog kioldani a kötés, illetve szabadabban tud mozogni a lábunk, vagy éppenséggel fix rögzítést kaphat. 

A kezdők hibája, hogy a legelején elfelejtik a leges-leglazábbra állítani a rugófeszességet, s mivel még nem szoktak hozzá a kellő időben történő kioldáshoz (a tudatalattijukba még nem vésődött be ez az ösztönös mozdulat), megeshet, hogy a megállás során egyszerűen bringástul eldőlnek, akár a liszteszsák. Ekkor aztán mindennek lehordják a patentpedál tervezőit és szégyenkezve továbbgurulnak. Pedig ez nagyon is elkerülhető kellő odafigyeléssel és rengeteg, rengeteg gyakorlással. Egy idő után azt fogjuk ugyanis tapasztalni, hogy -míg az előttünk lévő autót vagy a tájat figyeljük – a lábunk ösztönösen megmozdul és magától kioldja a kötést a megfelelő pillanatban. Ez a berögzültség pedig idővel egyre kifinomultabbá válik. És egyszeriben azon kapjuk magunkat, hogy már csak nevetünk az egészen. 🙂 Végezetül a hátrányokról: az spd-cipő, pedál és klipsz megvásárlása valóban nem olcsó mulatság, de ha egyszer befektettünk rá, végül kamatostul megtérül minden egyes fillérünk. Ezt garantálom! Ha pedig hátránynak minősül az, hogy egy busás összeg lecsengetése után egy érezhetően jobb hajtás-élményt kapunk a pénzünkért cserébe, akkor bizony egyértelműen bajok vannak a racionális gondolkodásunkkal, mi több, a döntés-mérlegelésünk is egy kiadós, határozott fejlesztésre szorul. Soha semmit sem adtak ingyen. A forradalmi technikai újításokkal miért lenne ez másként? 

 Az egyetlen és egyben utolsó hátrány, ami eszembe jut hirtelen, az a klipszek rendeltetésszerű vagy éppenséggel nem rendeltetésszerű használatból eredő kopása és/vagy sérülése. De hát valljuk be: a mai világban mi az, ami ne szorulna idővel cserére? 🙂 Amit használunk, az elkopik. Amit rommá nyüstölünk, az eltörik. Ez bizony kőkemény fizika. Így hát felteszem a kérdést: valójában tényleg beszélhetünk hátrányokról? 🙂 Hátszelet!