Január óta heti 2-3 alkalommal futunk egy-egy rövid kört összekötve Rebi kutyámat a RockRider kerékpárommal a helyi repcemező körül. A vakmerő mutatványunk valójában egy bikejöring névre hallgató sport, melyet szubkultúrájában világ- és helyi bajnokságokon is népes mezőny űz.
A bikejöring a szánhúzó sportok egyike, a skijöring és skatejöring szárazidős testvére, mikor is kutya húzza a kerékpárunkat. A hazánkban rendezett (szán)húzókutyás versenyeken az edzőkocsis kategórián kívül a bikejöring, dog scootering és a canicross futamokat is indítanak. A canicross talán a legismertebb a nem-szánhúzós körökben, ám a bikejöring is roppant népszerű, a scootering pedig feltörőben van. Űzhető egy vagy két kutyás fogatban is.
Mi kell a bikejöringhez?
Alapvetően egy kutya és egy kerékpár. Ha viszont belemegyünk a részletekbe és figyelembe vesszük, hogy ez a kombináció már első olvasatra is veszélyesnek hangzik, akkor hamar rájövünk, hogy ez csak a felszín. Ha még sosem sportoltunk együtt a Fifivel, akkor nem javaslom, hogy rögtön ezt a műfajt próbáljuk ki vele. Egy jól húzó, irányokat ismerő és parancsra megállítható kutyával viszont már neki lehet durálni magunkat. A kerékpár milyensége sem mindegy természetesen, egy combosabb mountain bike már illik a feladathoz, megfelelő gumival, legalább egy első teleszkóppal, és mindenféleképpen szereljük fel a gépet távtartóval! Ez az eszköz akadályozza meg, hogy a húzószár beleakadjon a küllőbe, tehát a sisak után a második legfontosabb balesetvédelmi eszköz. Ha megvan a keró és a kutya, akkor sem árt hozzá egy ügyes kerékpáros, de ha nincs – mint pl esetemben – akkor ezt ki lehet korrigálni egy előre bejárt, biztosan egyszerű, síma, szintemelkedés nélküli pályával. Természetesen a sallangok- szemüveg, kesztyű, kutyára megfelelő sporthám és a húzószár is standard szükségletek.
Milyen kutyával űzhetjük?
Nem akarok rasszista lenni, de sajnos bizonyos méret alatt szegény Fifi nem tud hatékonyan dolgozni. Egy 15 kg körüli kutya már ki tud fejteni olyan erőt, amivel élvezni tudjuk mindketten a bikejöringet, de verseny szinten 20 kg és afölötti kutyákkal dolgoznak. Az én Rebim 33 kg, erős és gyors is a feladathoz. Természetesen csak egészséges, edzett, legalább egy éves kutyával fogjunk neki! Fontos az edzések hosszának és intenzitásának fokozatos növelése, a meleg közeledtével pedig ügyeljünk a hűtésre, inkább a kora reggeli és esti órákban futtassunk kutyát.
Hogy kezdjünk neki?
Nem tudom a profik hogy csinálják, a saját tapasztalataimat tudom megosztani. Nálam a túrák végett a kutyák pici kortól arra vannak nevelve, hogy a túrautat, a kitaposott csapást ne hagyják el. Ez mind canicross, mind bikejöring során nagyon hasznos, így ajánlom mindenkinek! A terelésből is hoztunk hasznos dolgokat, az irányokat és a megállítást nem kellett külön tanítanom, csak ráerősítettem futás közben, hogy igen, ezt birka nélkül is elvárom. 🙂 Az, hogy a kiugró vadra is úgy reagál, hogy csak tempót növel de nem megy le az útról, nem tudom minek köszönhető, mindenesetre ez a kutyám non-plus-ultrája… Mindezen alapozások mellett is az első bikejöring előtt befogtam egy gyakorlott kutyával kutyás scooterben, hogy biztosan értse mi a feladat. A gyakorlott kutya tudja, hogy kerék előtt nem állhat meg és hogy ilyenkor sokkal jobban tud futni, mint canicrossban. Emellett nem árt, ha a bikejöring előtt bekötés nélkül, szabadon is követ a Fifi a kerékpár mellett, érezze, hogy hogy működik, milyen hangjai vannak (jobb esetben ugye nincs neki, de egy nyikorgó féktől ne bekötve ijedjen meg), stb. Ha canicrossban stabilan húz, tudja az irányokat, parancsra megáll és mentünk már vele néhány kilómétert szabadon bringával, akkor készen állunk arra, hogy kipróbáljuk magunkat összekötve, bikejöringben.
Hogy éljük túl? 🙂
Erre a kérdésre még magam is keresem a választ, bár egyelőre még megúsztam esés nélkül. Alapvetően a legnagyobb veszélyforrás, ha nem megbízható a kutya, azaz hirtelen megáll, kifordul szagra/vadra a csapásról vagy ha nem megállítható. Ezeket lehet gyakorolni, és ha nem akarunk kockáztatni, célszerű inkább futva tréningezni, mint rögtön kerékpárral. Hasznos az is, ha tudunk hegyi kerékpározni, mert az ösvényen fellelhető kisebb-nagyobb buckák vagy terepakadályok a kezdő kerékpárost próbára tehetik. Az ilyen pici ugratókat meg lehet tanulni kimozogni, lejjebb engedett nyereggel és rogyasztott lábakkal rá lehet érezni. Természetesen kell a védőfelszerelés is, sisak, esetleg szemüveg. Nem baj, ha nem vagyunk egyedül, vagy legalább szólunk valakinek arról, hogy épp veszélyes üzemben vagyunk xy koordináták közt, egy nagyobb esésnél legalább tudja valaki merre keressen. Az én 33 kilós Rebelle kutyám egy relatív nehéz terepen is 20 km/h-s átlaggal vontat, kisebb testet erősebb kutya képes gyorsabban is, nem ritka, hogy a 30 km/h sebességet is elérik bikejöringgel a párosok (mi is meg szoktuk ugrani), ennek fényében készüljünk a biztonsággal.
Miért jó ez nekünk?
Nekem azért, mert minden parája ellenére hatalmas flash, egy olyan együttműködés a kutyámmal, amit az élet más területén még nem éreztem (vele). Szerencsés vagyok, mert a bikejöringgel kettőnk között rengeteget tudott fejlődni a bizalom, és az egyébként hebehurgya, kapkodós, fókuszproblémás kutyám ebben a sportban összeszedett és elképesztően érzékeny rám, minden mozdulatomra reagál. Neki azért jó, mert a futással ellentétben itt ki tudja futni a saját tempóját, úgy rohanhat, ahogy csak szeretne és közben még nekem is boldogságot okoz – ez a két dolog, ami a legfontosabb neki. Esetünkben pedig azért is hasznos, mert a futótréningjeim egyelőre visszafogottak, neki pedig a bikejöring által tudom javítani a kondícióját, hisz a sprint mellett húz is.
Kinek ajánlom?
Bátraknak. 🙂 Ahogy írtam is, rutinos kutyával célszerű nekikezdeni és futva gyakorolni. Keresztedzésnek kitűnő – kutyának és gazdinak is – ha pedig komolyan akarjuk űzni, akkor mindenképp vegyük fel a kapcsolatot a magyar bikejöringesekkel, hisz oda már a kerékpár felszereltsége is számít, illetve célzottan tudnak segíteni az edzéstervvel. Ha nem érezzük magunkat elég bátornak, akkor próbálkozzunk először a scooterrel (kutyás tereproller), erről lehetőségünk van leugrani, ha forróvá válik a talaj, ám jó ha tisztában vagyunk vele, hogy bár biztonságosabb, sajnos kényelmetlenebb is. A bikejöring előnye, hogy egy kimustrált „monti” majdnem mindenkinek van a garázsban, így a kezdő befektetés (távtartó) jóval alacsonyabb, mintha rollert vennénk, de tényleg gondoljuk a fent leírtakat, mielőtt bekötnénk a Fifit a vas elé 🙂
A végére pedig egy videó, ízelítőnek a sebességből 🙂